Győri Bettina vagyok, a környezetem szerint polihisztor, életművész. Bár ennek kapcsán felmerül bennem a kérdés, hogy ilyet egy ember kijelenthet e magáról. Illik e ilyet mondani?! Sőt, egyáltalán egy 30-as évei elején járó nő, élete teljében kimondhat e ilyet. Hiszen minden nagyobb jelzőt halála után kap meg az ember.
Táncos múltammal a színpad a lételemem volt, így avanzsálódtam át bűvésszé. Ám a kreatív energiák túltengtek bennem, ezáltal jutottam el az íráshoz.
Az elmúlt 30 évem kacskaringós, hiszen a színpadtól, a sportpályán át megfordultam a szakosztályvezetői pozícióban is, végzettségem szerint pedig a sportmenedzsment szakmáért sem kell a szomszédba mennem.
Édesanyám természetgyógyász-parapszichológus, szóval a gyerekkorom sem átlagos, ám annál átfogóbb képpel nőhettem fel, belemerülve az emberi lélek mélységeibe és a pszichológiába.
Az önismeret és az illúzió-önillúzió világa majdhogynem a legkedvesebb téma számomra, így, ha meg kell határozni egy irányvonalat, akkor ezt mondanám. Ám, hála az égnek nem kell meghatározni semmit sem, hiszen korlátok nélkül vagyunk. 😉
