A karácsony általában két csoportra osztja az embereket. Vannak, akik örömmel várják, és vannak, akik túl akarják élni ezt az időszakot. Kapcsolataink minősége a vízválasztó ebben. Akinek sok őszinte kapcsolódása van, az szívesen készül rá. Aki tele van olyan ismerőssel, rokonnal, akik társaságában elvárásokkal találkozik, az elfárad, mire véget ér az év.
Kapcsolataink minőségének az alapja másokkal az, amilyen kapcsolatot ápolunk önmagunkkal. Szándékosan használom az ápolni szót. Mert nem elég megszerezni egy jó viszonyt magunkkal, azzal folyamatosan törődni is szükséges.
De hogyan lesz jó kapcsolatom önmagammal?
Ehhez először is szert kell tennem a magamat megfigyelés képességére. Olyan érzékeny húrokat is észlelnem kell magamban, amit a mindennapi élet nagy hang- és zűrzavarában alig venni észre. Egy jó kérdés ennek felfedezéséhez: Mi esik jól ebben a helyzetben? Egy másik pedig: Hogyan esik jól? (Haladók ezt is feltehetik maguknak: Hogyan esik még jobban?)
A legapróbb részlettekig bele lehet menni ebbe a játékba. Minden helyzetnek van egy jó és még jobb verziója. Nem szükségszerű folyton kompromisszumot kötni. Az anyák sokszor élhetik meg azt, hogy ez lehetetlen. Ez is csak szokás kérdése. Lehet olyan idő egy nap és a héten, amikor anya magát tölti. És ezek az idők teljességgel kisajátíthatók az ön-kényeztetésre. Nem szükségszerű szülőként elfelejteni korábbi önmagunkat.
A jó kapcsolathoz önmagammal szükség van továbbá az igényre, hogy jó kapcsolatom legyen önmagammal. Tudom, hogy furán hangzik. De a helyzet az, hogy sokan nem is tudják, hogy kapcsolatban vannak saját magukkal, mert a figyelműk annyira a külvilágon, a körülöttük élőkön van.
Ismét egy családból hozott példa: karácsonyi készülődés, ami közben az anyát nem is látja a család, mert ő reggeltől estig takarít, süt, főz. És ugyan hulla fáradtan esik be a karácsonyfa alá, de még egy mosolyt odafest a szája szélére, amit el is hisz igaznak, mert hát mások öröme az ő öröme, halljuk tőle.
Ez az igazi eltávolodás a valódi önmagától. Mert mi van akkor, ha minden ünnep körüli teendőt felosztunk a család összes tagja között? A karácsonyi bejglin kívül egy jó móka is kisülhet belőle!
A karácsonyt túlélni vágyók népes tábora a családi perpatvaroktól tart, amik vagy az ünnepi asztal körül, vagy valamikor a közelében robbannak ki. Több évnyi feszültségek sűrűsödnek bele egy-egy ilyen veszekedésbe. Mi van emögött?
Valakinek igaza kell legyen, ahelyett, hogy kíváncsian figyelnénk egymás eltérő nézeteit, életét. Hiszen járhatja a gyerek a saját útját a mi áldásunk nélkül is. Legfeljebb saját maga példáján tanulja meg, merre menjen és merre ne (és valljuk be, ez az egyetlen, ami igazán megmarad neki, szemben a bölcs szülői intelmekkel).
Hogyan lesz tehát jó karácsonyunk?
Ha szeretteinkkel sok-sok időt együtt töltve, amit csak lehet, közösen csinálunk, és közben kerítünk időt az év végi pihenésre, összegzésre is saját magunk háza tájékán. Kívánok hát meghitt és örömteli ünnepeket! Őszinte beszélgetéseket, sok kacajt, közös sürgés-forgást, játékot. Ahol csak lehetséges.
Szeretettel,
Marianna
Képek forrása: Pexels, Pixabay
